Adótanácsadás és könyvelés precízen pontosan érthetően..

Nem ért egy-két szót vagy kifejezést? Ez természetes. Hiszen Ön nem könyvelő. Szakértőink összegyüjtötték a szakma legfontosabb szavait, melyekkel Ön is könnyebben igazodik majd el.

B | E | F | K | M | S
B
Befektetett eszköz	A számvitelben befektetett eszköz a neve azoknak az eszközöknek, amelyek hosszabb időn keresztül a vállalkozás vagyonában maradnak, vagyis a hosszú lejáratú eszközöknek. A magyar számviteli törvény szerint a befektetett eszközök közé tartoznak: az immateriális javak, a tárgyi eszközök, a befektetett pénzügyi eszközök. Az IFRS szempontjából a fentieken kívül hosszú lejáratú eszköznek minősülnek még a befektetési célú ingatlanok és a halasztott adókövetelések is.
E
Éves beszámoló	Az éves beszámoló egy olyan számviteli összeállítás, amely bemutatja az érdekelt felek (tulajdonosok, befektetők, hitelezők) számára egy vállalkozás vagyoni helyzetét és eredményességét egy adott üzleti év lezárultával. Az éves beszámolót letétbe kell helyezni a cégbíróságon, tartalma nyilvános. A magyar számviteli törvény szerint az éves beszámoló tartalma: mérleg, eredménykimutatás, kiegészítő melléklet. Az üzleti jelentés nem része az éves beszámolónak, de elkészítését szintén a számviteli törvény szabályozza. Az IFRS szerint a fentieken kívül az éves beszámolónak tartalmaznia kell még a cash-flow kimutatást, illetve a saját tőke változását is.
Eszköz	A számvitelben az eszköz (régies szóhasználattal aktíva) szóval jelölik a vállalkozás vagyonának elemeit, azaz minden olyan erőforrást, amely a vállalkozás tulajdonában (vagy ellenőrzése alatt) van, a vállalkozás jövedelemszerzés céljára használja fel értéke számszerűsíthető. Az eszközöket a használati idejük alapján két csoportba osztjuk: hosszú lejáratú eszközök (tárgyi eszközök, immateriális javak, befektetett pénzügyi eszközök, halasztott adók): olyan eszközök, amelyeket a vállalkozás valószínűleg több, mint egy évig fog használni rövid lejáratú eszközök (készletek, követelések, pénzeszközök, aktív időbeli elhatárolások): olyan eszközök, amelyek várhatóan egy éven belül kikerülnek a vállalkozás vagyonából, például a készletet eladják vagy a termelés során felhasználják, a követelést kiegyenlítik, a pénzeszközt elköltik.
F
Forgóeszköz	A számvitelben forgóeszköz a neve azoknak az eszközöknek, amelyek nem maradnak hosszú ideig a vállalkozás vagyonában. A megnevezésben a forgó szó a vállalkozás termelési ciklusában való körforgásra utal: a beszerzett alapanyagokból a gyártás következtében késztermék lesz, amelyet eladva, megjelenik egy követelés a vevővel szemben, majd amikor a vevő kifizeti a tartozását, a vállalkozás pénzeszközre tesz szert. A forgóeszközök közé tartoznak a készletek, a követelések, a rövid lejáratra tartott értékpapírok, a pénzeszközök.
K
kettős könyvelés	A kettős könyvelés (más szóval kettős könyvvezetés) a gazdálkodó eszközeiről és azok forrásairól, valamint az azokban bekövetkezett változásokról vezetett, a valóságnak megfelelő, folyamatos, áttekinthető nyilvántartás. Legrégebbi fennmaradt példája egy 1340-es genovai lajstromban található.[1] A kettős könyvelés esetén valamennyi gazdasági eseményt két számlán és kétféle rendszerben (idősoros elszámolás és számlasoros elszámolás) rögzítünk. Minden eszköznek és forrásnak külön nyilvántartása van (főkönyvi számla) és az őket érintő gazdasági eseményeket ezeken a számlákon rögzítjük. Minden gazdasági esemény érinti valamely számla „Tartozik” (T) és valamely számla „Követel” (K) oldalát. Ezzel a módszerrel a számítási vagy rögzítési hibákat ki lehet szűrni. A gazdasági eseményeket abból a szempontból vizsgálja meg, hogy milyen hatással vannak a vállalkozás mérlegére. Ebből a szempontból négyféle gazdasági eseményt különböztetünk meg: Valamely eszköz növekedésével egyidejűleg egy forrás nő, s ezáltal a mérleg főösszege is nő. Például Alkatrészvásárlás későbbi fizetéssel: T 2. Készletek – K 4. Szállítók Valamely eszköz csökkenésével egyidejűleg egy forrás csökken, így a mérleg főösszege is csökken. Például Szállító kifizetése T 4. Szállítók - K 3. Pénzeszközök Valamely eszköz növekedésével egyidejűleg egy másik eszköz csökken, az eszközök összetétele változik, a mérleg főösszeg változatlan marad. Például Gépvásárlás készpénzzel: T 1. Tárgyi eszközök - K 3. Pénzeszközök Valamely forrás növekedésével egyidejűleg egy másik forrás csökken, a források összetétele változik meg, a mérleg főösszege változatlan marad. Például Mérleg szerinti eredmény átvezetése T 4. Mérleg szerinti eredmény – K 4. Eredménytartalék A kettős könyvvitel eredményszemléletű. Az eredményszemlélet azt jelenti, hogy a felmerült költségeknek ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek, függetlenül a pénzügyi realizálástól.
M
Mérleg	A számviteli mérleg olyan kimutatás, amely egy adott időpontra vonatkozóan bemutatja a vállalkozás vagyonának összetételét (eszközök), valamint ezeknek a vagyonelemeknek a finanszírozási forrását (források). A vonatkozási időpont neve: a mérleg fordulónapja. A mérleg formája lehet: kétoldalas (bal oldalon az eszközök, jobb oldalon a források) lépcsős (az eszközök és források lejárat szerint vannak csoportosítva). A számvitelre vonatkozó jogszabályok szerint az üzleti év végén kötelező a mérlegkészítés. A tőzsdén jegyzett vállalatok negyedévente kötelesek a beszámolásra. A Számviteli törvény kétféle – „A”, illetve „B” változatú – mérleg készítésére ad lehetőséget. Előírt tagolásuk (lépcsős formában):
S
Számvitel	A számvitel (könyvvitel) gyűjti, rögzíti, rendszerezi és bemutatja egy gazdasági egység (vállalat, szövetkezet, egyesület, közintézmény stb.) vagyonára és eredményességére vonatkozó adatokat. Az adatgyűjtés célja: az érdekelt döntéshozók (vezetők, tulajdonosok, hitelezők, befektetők) és ellenőrző szervek (például adóhivatal) számára megfelelő információ biztosítása. A számviteli tevékenységet rendszerint jogszabály írja elő a gazdaság szereplői számára (Magyarországon a 2000. évi C. törvény a számvitelről). A jogszabály rendszerint tartalmazza a számviteli alapelveket, a legfontosabb számviteli kategóriák meghatározását, az adatrögzítési, beszámolási és adatmegőrzési kötelezettség szabályait. A számvitellel foglalkozó szakmai szabványok: EU-ban: IFRS Nagy-Britanniában: UK GAAP Amerikai Egyesült Államokban: US GAAP